#kedvesZsámbék! SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET-KLASSZIKUSOK

#kedvesZsámbék! SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET-KLASSZIKUSOK

Juhász Gyula: A színész halála

Alszik. A maszkja már halotti maszk,

Mely némán a nagy semmiségbe dermed,

Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt,

Töprenkedést és tomboló szerelmet.

Száz arca volt. Mindig más, mindig uj,

Övé volt minden mosolygás, kesergés,

Most minden arc szelíden elsimul

S az arcon nem marad többé jelentés.

Ez az igaz. Most ő maradt maga.

A deszkák fénye mind elhamvadott.

Négy deszka közt az örök fény ragyog.

Ez az igaz. Ő eltalált haza,

Hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz,

Ahol örökké minden egy s igaz.

Különleges, meghitt esték, ahol irodalom és zene segíti egymást a színpadon, ahol nagy magyar színészek és zenészek és nagy magyar költők személyisége és gondolatai találkoznak és hoznak létre feledhetetlen pillanatokat, amiket még sokáig magunkkal vihetünk. A #KedvesZsámbék! estek ízét emellett a sok kedves és spontán pillanat adja, az összenevetések, egy nem várt asszociáció vagy éppen verscsere. A #KedvesZsámbék ettől kedves, mert emberi, mert a pillanatban születik és mert nem várt szerzőket és műveket tesz befogadhatóvá a közönség számára.

Előadók: Wunderlich József, Hajdu Steve, Csuja Imre, Dresch Mihály