Nagyházi Márton: NemAkárki – moralitásjáték

BEMUTATÓ

a Zsámbéki Színházi Bázis produkciója

Nagyházi Márton moralitásjátékában minden rendjén van. Megjelenik a Kikiáltó és tájékoztat bennünket arról, hogy mit nézünk és reménykedik abban, hogy tanulságot vonunk le a látottakból.

ALKOTÓK

Kikiáltók, demagógok: Kovács Domó, Franyó Bálint, Hollós Ádám, Kisdi Bendegúz, Horváth Gergő

Vándor: Maday Gábor

Fényes/ Ápoló: Soltész Bözse

Szeles: Lakatos István

Orvos: Hollós Ádám

Építőmérnök: Franyó Bálint

Ápolók: Rózsa-Molnár Friderika, Juhász Niki,Tomori Martina

Akárkik: menekültek, döntéshozók, sírásók, építők – a Kertész 30 Művészeti Gimnázium hallgatói

Kolompár Napsugár, Kisdi Bendegúz, Hollós Ádám, Fodor Dorka,Horváth Viktória, Kovács Domonkos, Franyó Bálint, Monoki Noémi, Balogh Tímea, Rózsa Friderika,nagy Patrik,Horváth Gergő, Págyor Vivi, Varga Miléna

Műszaki vezető: Vadász István

Koreográfus: M.Kecskés András

HangVideó: Csáki Rita

Asszisztenssúgó: Kovács Erika

Látvány, zene, rendezés: Galgóczy Judit


Akárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elfogy a talpa alól a föld. De mi van akkor, ha olyasvalakivel történik ez meg, akit nem lehet megijeszteni azzal, hogy el kell számolnia a hitványságával, mert nem tartja magát hasonlónak a többiekhez?

A NemAkárki története egy Lázadó históriája; a született, az önjelölt megváltók története. Konkrét helytől és időtől függetlenül mutatja be a Tömeg és a Lázadó viszonyát, aki új szabadságot akar építeni a múlt felperzselt hiedelmei és elszenesedett morálja helyére.

Szerzőként az ihletem első forrása a romba dőlt templom volt, mely nemcsak hogy látszik az otthonomként szolgáló Páty határából, de ezerszer aktuálisabb, mint valaha. Míg más romossá lett templomokat megszállt már régen a tömegek hisztériája, képzelgései és pénze, a zsámbéki templomrom épp olyan e percben is, mint amelyet még nem találtak meg azok az Akárkik, akik restaurálnák bálványaikat a lelkük helyett.

Zöldmezős beruházás tehát NemAkrárki története, mely akár már holnap felütheti fejét a Zsámbéki-medence nyugati partján. Én pedig a medence partjáról élvezem italozgatva a műsort, hátha most más jön ki ebből a forradalomból, mit ami már bő kétszáz éve mindig ki szokott jönni.

Ki kíváncsi még rá?

Nagyházi Márton szerző


Minden moralitásjáték alapja, az elkerülhetetlen halállal való szembenézés pillanata- a játékban vagy egy nap, vagy három a szokványos idő, amit a halálra váró felhasználhat arra, hogy átgondolja a földi cselekedeteit, beismerje a hibáit, bűneit és felkönnyülve, önmagát megváltva megtisztultan adhassa át a lelkét az örökkévalóságnak. A feltétel a halál bizonyosságának elfogadása. A számvetés lehetőségét nyitja meg előttünk a játék. Megvizsgálhatjuk kik voltunk, mit tettünk és békében adhatjuk-e át önmagunkat az utolsó pillanatnak. A halál és elmúlás és az attól való félelem, az önvizsgálat a hit tükrében, rendre bukásra ítélte úgy az Akárkiket, mint a megdicsőülésre alkalmatlan külvilágot is.

A moralitásjáték lehetőséget nyújt arra, hogy morált keressünk a világban, nem csak a magunk, hanem a körülöttünk lévők számára is. Legyen ez akár Új Morál. Nagyházi Márton fiatal kora ellenére, vagy talán pont azért eltérően a szokványos Akárki ábrázolástól, egy hőst egy Útkereső lázadót állít a játék középpontjába.

Elnevezi NemAkárkinek, egyént teremt, olyat, aki nem tűri az eddigi álságos életet, s nem csak a maga, hanem Mindenki számára felajánlja a létezés szabadságának átgondolását. Az Akárkik, akik tömeggé válnak a felkínált helyzetben félreértik NemAkárki szándékát. NemAkárki lázadása groteszkké válik, értelmetlennek tűnik. A lelkéért alkudozók –Szeles, Fényes is- csak a feloldás békességét kínálhatják neki.

Memento Mori!


A program megvalósítását a az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta

You may also like...